Zsongorkő legendája:

Bizonyosan lehet négyszáz éve annak
Mikor e vidéken más népek laktak
Ami akkor történt amit le akarok írni
Hogyha rá gondolok könnyeket kell sírni.

Egy hű szerelmespár élt ezen a tájon
Alig várták, hogy álmuk valósággá váljon.
Aztán egy bús reggelen gyász szállott a földre
Úgy látszott, hogy el kell válniuk örökre.

Portyázó törökök a faluban jártak
Egy falusi háznál szép leányt találtak.
Felvitték a hegyre, bezárták a várba
Itthon a hű párja őt hiába várta.

Nem volt a legénynek nappala, éjjele
Szomorúság, bánat szállt az életére.
Fenn a várban a leány szintén úgy érezte,
Hogy már csak bú s bánat lesz az osztályrésze.

Minden elmúlott nap volt egy örök élet
Nem bírja már soká, véget vet életének.
De szívét minden nap reményszikra érte,
Aki úgy szerette, talán eljön érte.

Egyszer egy éjszakán borzasztó idő volt
Villámok cikáztak, mennydörgött az égbolt.
Cikázó villámok futottak a földre,
Aki csak tehette elhúzódott félre.

A lánynak álom nem jött a szemére
A lassan lopakodva elindult az éjbe.
S mint egy mágnespatkó mely vonza mását,
Alighogy kilépett, ott találja párját.

Hozzá indult éppen, életét nem kímélve,
De hogy találkoznak azt mégsem remélte.
Átölelték egymást, csendben szótlanul
És gyorsan lépdeltek szinte hangtalanul.
A szökést a várban közben észrevették
És az eltűnt leányt mindenütt keresték.
Aztán szétfutottak szinte száz irányba,
S úgy találtak rá a lábuk nyomára.

A leány s a legény oly boldogok voltak
Egymás ajkára száz csókot csókoltak.
Úgy érezték, hogy nincs már semmi hátra
A kezükben van már életük boldogsága.
Aztán hátuk mögött lódobogás hallik,
Hej éber az ördög az sosem alszik.
Ahogy hátranéztek, sok törököt láttak,
Akik a sűrű ködben szinte utat vágtak.

Már nem is volt kétség mi vár e párra,
Akik akkor értek egy szikla fokára.
Átölelték egymást a didergő éjben
S leugrottak onnan, le a sötét mélybe.

Ott a szikla alján halálukat lelték,
De a halálban is egymást ölelték.
Egyetlen fia volt a falu bírájának,
S szintén a leány is jó édesanyjának.

Nem hagyták ott őket a zordon erdőben,
Hanem eltemették csendes temetőben.
A fiú neve vala Zsongor Ernő
S a magas kőszikla azért lett "Zsongorkő".